Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az
úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. Ott
keresztre feszítették, s két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézust
meg középen. Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára
erősítette. Ez volt a felirat: „A názáreti Jézus, a zsidók királya!” A
feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol
fölfeszítették Jézust, közel volt a városhoz,
héberül, latinul és görögül volt írva. A zsidó főpapok azért kérték
Pilátust: „Ne azt írd, hogy a zsidók királya, hanem azt, hogy azt mondta
magáról: a zsidók királya vagyok.” De Pilátus azt felelte: „Amit írtam,
azt megírtam!”
Amikor a katonák fölfeszítették
Jézust, fogták ruhadarabjait és négy részre osztották, minden katonának
egy-egy részt, majd a köntösét is. A köntöse varratlan volt, egy
darabból szőve. Ezért megegyeztek egymás közt: „Ne hasítsuk szét, hanem
vessünk rá sorsot, hogy kié legyen.” Így teljesedett be az Írás: Ruhámon
megosztoztak egymás közt, és köntösömre sorsot vetettek. A katonák
valóban így tettek.
Jézus keresztje alatt ott állt
anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária
Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett
tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!” Aztán a
tanítványhoz fordult: „Nézd, az anyád!” Attól az órától fogva házába
fogadta a tanítvány. Jn 19, 17–27